Akár lélegzet a tükrön, úgy tűnik el
minden elhadart ígéret,
elszórjátok az utcán, s
fel sem tűnik, hogy
pillanatok alatt semmivé lett.
Akár fuvallatban a sóhaj, úgy tűnik el
álmotokról az ártatlan gyermek,
elengeditek aprócska kezét, s
fel sem tűnik, hogy
a valóság szürke, hideg kövén
hiányotoktól retteg.
Akár az oktalan harcokban eldördülő lövés,
lépteitek zajában úgy tűnik el
lelketekből az ébredés,
fel sem tűnik, hogy
rég áhított vágyaitok
felfalja a feledés.
Akár arrogáns önigazolásotokban az
imaként mantrázott érvelés,
egymásból kitépett haragotokban
úgy tűnik el az alázat,
fel sem tűnik, hogy időtök nincs,
nem csak hogy kevés,
s hogy mindez megbocsátható gyalázat,
nem más, mint egyszerű tévedés.

További bejegyzések
VI. Jobbágyi Kortárs Művészeti Fesztivál
február 10, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025