Brinkusz Gábor: Feloldozás nélkül

Akár lélegzet a tükrön, úgy tűnik el
minden elhadart ígéret,
elszórjátok az utcán, s
fel sem tűnik, hogy
pillanatok alatt semmivé lett.
Akár fuvallatban a sóhaj, úgy tűnik el
álmotokról az ártatlan gyermek,
elengeditek aprócska kezét, s
fel sem tűnik, hogy
a valóság szürke, hideg kövén
hiányotoktól retteg.
Akár az oktalan harcokban eldördülő lövés,
lépteitek zajában úgy tűnik el
lelketekből az ébredés,
fel sem tűnik, hogy
rég áhított vágyaitok
felfalja a feledés.
Akár arrogáns önigazolásotokban az
imaként mantrázott érvelés,
egymásból kitépett haragotokban
úgy tűnik el az alázat,
fel sem tűnik, hogy időtök nincs,
nem csak hogy kevés,
s hogy mindez megbocsátható gyalázat,
nem más, mint egyszerű tévedés.