Nem álom ez, valódi képek szántják fel az előszobát,
kegyetlen megállíthatatlansággal halad a konyha felé, s
mély árkot hagyva maga után a földre szórja
frissen festett életünk porhanyós vakolatát…
Talán az ecset lehetett a hibás…
– a létra biztosan nem –
Az ecset… vagy a festékbe szórt kimondatlan vallomás,
hogy kiűzhetetlen penész mintája karcolja a régi falakat,
hogy lepereg az újonnan választott szín,
s helyébe csak a lemázolt múlt marad,
és vele… valami más…
Nem, nem álom ez, és nem is bor lehelte képzelet,
gomolygó füst mögé rejtőzik, de valódi kezek munkája
nyomán hullik alá minden boldogságot fogva tartó képkeret…
Talán a dohány lehet a hibás…
– a rozé biztosan nem –
A dohány… vagy a papírba tekert ócska csalódás,
hogy lemoshatatlan mocsok gyalázza meg a régi
fényképeket,
hogy átlátszatlanság falja fel az üveget,
s vele együtt emészti fel a mattá sárgult éveket,
és vele… valami mást…
…
Ha nem is álom, s nem is a folyton kóborló képzelet,
hát mégis mi falta fel, mit összefonódó
időnk oly soká megélhetett?
Mi táplálta a megihletett penészt,
s vezette a lemoshatatlanság mocskát,
hogy átlátszatlanná tegye az összegyűjtött emlékeket…?
…
Oly könnyű a válasz, s egyszerre oly nehéz,
minden darabot, mi épen maradt, egyszeriben összetör…
Az évek két oldalán álltunk, s nem ismertük fel,
hogy minden, amit látunk,
csak egy ránk bámuló, torz tükör.
További bejegyzések
Varjú Zoltán: 1956
október 23, 2024
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
Szerkesztőségi hírek – 2024. szeptember 30.
szeptember 30, 2024
SZEPTEMBERI PÁLYÁZAT
szeptember 2, 2024