Elölről, újra és újra, ugyanarról a
mezőről indulva minduntalan,
akárha önmaga farkába harapó kígyó
pikkelyein másznánk egyre csak feljebb,
hogy a végére kiderüljön, az aljára értünk le,
s ha mástól nem is, hát önmagunktól
kerültünk egyre messzebb.
Újra és újra, egyre csak elölről,
akárha a polcra visszatett regényt
lapoznánk csak fel,
s minden alkalom felérne az unottra
olvasott sorok között
egy ócska, féllábú lendülettel.
Megértésre képtelen elmém lassan
ugyanazt a kört járja,
s az elképedt képtelenség mellett unottá aszott
asszony az egyetlen párja.
Ketten bár, de legalább kézen fogva járjuk
a véget érni képtelen utat,
s ha meg nem is érkezünk talán,
a körforgásban is összeforrt létünk
minden nehézségen túlmutat.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2024. október 31.
október 31, 2024
Varjú Zoltán: 1956
október 23, 2024
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
Szerkesztőségi hírek – 2024. szeptember 30.
szeptember 30, 2024