Ma este nem kell a villany.
Gyertyát gyújtok.
Hadd ragyogják be szobámat
Sötét árnyak, fénylő csillagok!
Én is egy voltam valaha.
Egy a sok közül.
De a fényem elhalványult,
Lehull minden, ami felkerül.
Szép, hosszú csóvát húzva
maga után
meghajol az ősz tejútja,
beleremeg pislákoló gyertyám.
S a vágy, az istenadta,
Röhög a téren a neonoszlopnál,
És egy lány, a mégsem örök Anna
Életem regényéből kiírja magát.
Fecseg a sors, hallgat a jelen,
Szaladnak a nők, marad az ember.
Valby, Koppenhága 2012. szeptember 4.
