Idézőjelbe kerül minden
Őszintének vélt gondolat.
A tett halott és a szó
Már csak a toll és a papír.
Beköszöntött a hideg és
Úgy van vége köztünk mindennek,
Mint ahogy szépen lassan lefoszlik
A sérült köröm az ujjamról.
A fekete véraláfutás befedi
Lassan már az egész felületet,
De még nem vált le teljesen..
Ezt akarod? Hátat fordítasz nekem?
Semmis az esküvő?
Végleg kizársz a test örömeiből?
Gyermekeinknek mit mondunk?
Anya és apa már nem szereti egymást?
Te is tévedés vagy?
A mi tévedésünk?
A világ tévedése?
Hazugság volt minden?
Csak egy félrészeg látomás?
Atyát hívtam elesten,
Meggyóntam lelki üdvömért,
Hogy a szemed felnyissa Isten,
S lásd, csak Te vagy meg én!
De ez így nem megy..
Egyedül nem váltom meg a világot!
Te is kellenél hozzá,
Hogy ne legyen csúnya válásunk.
