Emlékszem milyen volt
pár hete karjaidban ébredni,
hogyan rohantak el a napok,
könnyű volt álomba merülni.
Azóta nem jön nyugvás szememre,
a cigarettákat sorjában szívom,
átengedem magam a kék füst kezébe,
s vágtatok a semmibe monoton.
Sötét erdőbe kiáltom szavam.
Várom, hogy a hang visszaérjen.
De nem jön még a válasza
a viszonzott szerelemnek.
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
