Még ki se mondtam, de már megírtam.
Romantikus ábránddal belefacsartam
A vágyamat a két órákra bontott,
Magával elképzelt szerelmes légyottok
Émelyítő italába, és jégkockát dobtam rá.
Melléfektettem a fekete magány szívószálát.
A pincérnek mondom, én rázva kérem,
Bár sokat kavartam, félre sosem léptem.
Csak mosolyog rám, s szalvétával legyint.
Nem szólok. Csak szemét nézem megint,
Amit most egy eltévedt pók fonalában látok.
Szövi a sors a hálót. A pincér szól, hogy zárok.
Koppenhága, 2012. február 24.