Hétfő… Sajgó váll, mélabú.
Női árnyak, vágyak tovatűnnek,
szívembe költözött egy szomorú,
bohócnak maszkírozott törpe,
vágyaim cirkusza kiürült,
csak fújja a szél a hamut,
s táncot jár a szemét belül,
lökdösve álmaim gazul,
a többiek már felöltözve,
fontosnak érzik magukat,
s én csak várok megilletődve,
pályaudvarán a kacagó sorsnak.
Mert várat magára a derű,
a nap is elbújt előlem,
a porondon egy keserű,
megunt bűvész szédeleg.