Novemberben mindig elfog
A készülődés hangulata.
A fák levedlik ruhájukat,
A levegő csípősebbé válik.
Többször élvezem a szoba melegét.
Többet írok, zavar a papír fehérje.
Az emberek is talán megnyugszanak.
Érzik, jő már a nyugalom,
A mindent befedő fehér magány,
Ellepve minden koszos utcasarkot.
Újra látszódik majd lépteink nyoma,
Döntéseink útja. Egy időre minden világos lesz.
Újra felsóhajtunk, mi lett volna ha..
Ha nem erre jövünk..
Ha virágot veszünk,
Ha végrehajtjuk a parancsokat,
Ha már idő előtt beadjuk a derekunkat.
Nem álmodozunk, két lábbal a földön állunk.
Mert most még látszanak a nyomok,
És még hisszük, hogy
Figyelmesen visszaaraszolva
Megállíthatjuk az idő kerekét.
Újra fiatalok, szelídek és erősek lehetünk..
Valójában az idő mindenkit kicsinált.
