In memoriam Sz. T. B.
Meglepődnél, ha tudnád,
milyen ritkán látja
egy tengerparti városban élő
ember a tengert.
Már öt hónapja,
hogy csak a sós, tiszta szél
emlékeztet rá,
valójában hol is élek.
Északon nincsen passzázs,
pálmafák, narancs, sem bazsalikom illat.
A tenger őszintén mélykék,
a szél csalfán sem fodrozza a szoknyákat.
Barátom, együtt ugrottunk a mélybe
harminc évvel ezelőtt.
Minket a magyar sors őszintén vert,
de keményen álltuk a sorban legelöl.
Az ember megszületik, levetődik,
és hiszi, még eddig minden rendben,
mert nem a zuhanás a lényeg,
hanem az, hogy miként érkezik le..
Meglepődnél, ha tudnád,
milyen ritkán látja
egy tengerparti városban élő
ember a tengert.
Már öt hónapja
hogy csak a sós, tiszta szél
emlékeztet rá,
valójában hol is élek.
Koppenhága, 2012. május