Az első lány kanadai volt,
Kivel Párizsban találkoztam,
És csak mosolygott rajtam a sors
Elnézően a metróban.
Ottawában még havazik,
Itt már nyílnak a virágok,
És megnyílik előttem Párizs,
Mint a kanadai lányok..
Tolvajjá lesz egy énrészünk. Vállunktól karunkon át iramodik bennünk a nyugtalanság. Az ujjbegyeknél végül kiszalad. Helyén kettőnknek dorombol egy cirmos pillanat. Akkor, mint virág szirmáról
eleve rossz évjárat vagyunk: az ötvenkilencesek mindenből kimaradtak – nekünk nem jutott háború sem forradalom sem terror sem kényszerű emigráció maradt a macskaalom-szagú gulyáskommunizmus a
B.Tomos Hajnal Anyaszó (gyermekemnek) Csak azt mondom, ami velőmbe égett, ami sokszor belém harapott, és sejtenként ette létem. Lehet kegyetlenül hangzik, de tudnod kell, hogy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
