Részegek közt leghangosabb a néma,
őrült pénzszórásban úr a szegény,
gazdag paraszt, csóró városi préda,
az voltam, igen, ez vagyok én.
De most, hogy öregszem s múlik az idő
s megállok egy percre, sóhajtok,
agyamban keringenek régi napok,
játszmák, nők, széles folyópartok,
s habár már nem leszek szebb,
álmodozó, csillogó szemű gyermek,
lelkemben ott őrzöm fényképed,
s néha gyertyafényben előveszem.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
