Egy nő
“Én az ágyban, ő az agyában. Ez úgy hangzik, mintha rendben volna minden, volna híd, mondjuk, Föld s Menny között, pedig csupán a magyar nyelv kuncog.” – (Esterházy Péter: Egy nő)
Munkába menet mindig látok egy nőt,
Szőkített, tán eredeti szőke.
A kőkerítésen mindig kifestve ülő
Száján vörös rúzs, lábánál üvegek.
Negyven körül járhat, szeme csillog.
Az alkohol még nem kezdte ki bőrét.
Ruháján cikáznak a falombok,
Beljebb, árnyékban ül, nem az út szélén.
Elegáns ruhában teszi illetlen dolgát.
Megbotránkozhatnék, de nem teszem.
Az ember nem ok nélkül issza le magát
Minden egyes csodaszép nyári reggelen.
Schönherz, Budapest, 2015. július