Tegnap még hosszú monológ után
Kenetteljesen merítettem a tükörpontyot
Ki a Körös holtágából.
Azóta nincs kapás, elillant az este.
A túlsó parton: rablás.
Itt van az ősz, sárgulnak a levelek,
Szelíden hajóznak a felszíni sodrással,
Alig látom az úszót,
A felkelő nap sugara bevilágítja
A szemközti oldal fűzfáit,
Nyugatra nézek keresztbe tett lábbal,
S nem találom e vad kelet halait,
Hol kapitális harcsák rabolnak ismét,
Kitartó, alföldi szél fúj,
Elvarázsolt kis ékszerdoboz házunk:
Diófa, szőlő, szomorú kacaj,
Ropogó tűz, mámoros bú,
De nincs kapás,
Cayenne borsos ponty csemegét
Tűzök a horogra..
Vörös, mint a marhalábszár
Ami tegnap oly keserűen rottyant..
Az egyenes labirintus végén
Lelkem minotaurusza megpihen,
Átölel a szél csendje,
Kapásom lesz! Érezem!
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
