/Szepesi Attila emlékezetére/
Budaszentlőrinc
ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos
–
Kesztölc – Klastrompuszta
kinyíló hajdani táj
egykoron itt járta
erdeit, rétjeit
szent barátok lába
–
Pilisszentlélek
félúton, Isten tenyerén
erre járt egy költő
mormolt püspöki áldást
már egy emberöltő
–
Bükkszentlélek
ódon falak, zöld szelekben
darazsak zsongása
felparázsló bükkök
földmély hallgatása
Tüncibünci konyhapultra dőlve zokog, kopott lábasban csirkepörkölt rotyog, szakadt és szürke már menyasszonyi fátyol, öreg és pocakos lett az egykor bájos Ámor, mosogatólébe fojtotta szerelmét
Mind itt ülünk, ebben a sötétben s mindenkinek gyufa a kezében, rőzse középen, de hidegben ülünk a feketeségben. Én egyszer csak meggyújtok egy szálat. Hátha,
Néha szenvedés verset írni, mert a kutyák kérő tekintetében, az asztalodon álló üvegben lötyögő alkoholban, a széllel párzó fehérfejű pitypangban, a kutyavilág időtlen körforgásában is
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
