Ahogy a vér a testben,
úgy áramlik.
Ahogy az ér a szívben,
úgy lüktet
bennem a vágy.
Nincs már idő, sem tér,
csak az itt és most ér.
Hófehér vászon vagyok.
Erős anyag,
de átalakulok
az éj leple alatt.
Lágy selyemként
omlok alá a vágynak,
megadom magam hatalmának.
Fessen hát
színesre a tenyér,
mikor mezítelen
hátamhoz ér.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
