Borsos Renáta: Keserűségcédula

Amióta a „velük”
a múltban szunnyad,
arcomon csak egy fél.
Amióta a „nélkülük”
a jelenben árad,
eltűnt róla az egész.
Árvaság idején egy
félmosoly éppen elég.
Engem nem érint
féltő szó.
Talán csillagtávolból
a némaság óvó.
Sóhajomat repíti a hála,
útitársként vele tart
lelkem kavalkádja.
A túlvilágot az evilággal
szeretethíd köti össze.
Bánatom bandukol rajta,
százszor is meggyötörve.
Lélekajtómra keserűségcédulát
biggyeszt az ég –
sajgó pecséttel jelölt a lét.