Lámpást adott a fogyó hold,
mikor a merengőidőben
Anya megjelent előttem.
Csillagtávnyi suhanásban
kék szoknyája lebbent.
Mosolyával érintett,
hangtalan szavai
a bőröm alá férkőztek.
Rám tekintve,
szeme írisze ragyogott.
Néztem őt és magamba láttam.
Lélektükröződésünket összemosta
az álombéli pillanat –
egymás visszhangjában
némán meséltek a szavak.