Napillatú hold fényében
szaporán vert a szívütem.
Kifeszült a pillanat,
eltettem magamnak –
mint illatos cseresznyebefőttet,
a szívkamrámba helyeztem.
Amikor felém nyúlnak az árnyak,
a dunszt alatt érlelt üvegcsékből
felbontok párat.
Emlékeszenciává avanzsált pillanat,
időről időre a jelenbe kopogtat.
Végtelenszer rám talál,
marad mindenkorra –
magamba zár.