Borsos Renáta: Csendszivar

Eleinte, mint egy kocabagós,
csak apró slukkonként,
nehogy tüdőre szívjam –
végül teljesen belélegeztem a csended.
Hörgőről hörgőre telítette tüdőmet.
Hagytam, hogy képzelt teóriáim
keringjenek a vérárammal.
Szótlanságból pusztán
az ábránd formált szavakat,
a szád néma maradt.
Most az érzelmi nihil
utolsó füstgomolyagát is kifújom.
Csendszivarod csonkját
a semmibe pöccintem.