Borsos Renáta: csak ízesíts

amikor bebocsátást óhajtasz,
lélekajtón kopogtatsz.
a nesztelenséggel cimboráló mozdulatot
számtalanszor dörömbölésre változtatod.
örök rejtelemben telik léted.
elidőzöl, míg a vadvirág
szirombontásból hervadásra vált.
elillansz, mint a forró
almás pitére hintett porcukor.
megveted lábad,
kitárod puttó angyalszárnyad.
ahogy a karon ülő gyermek
tekintetét a világra
csodálkozás csillogtatja,
úgy ragyogtatod
a benned elmerülőt.
test és lélek sója
Szerelem, csak ízesíts.