Borsos Renáta: Árnykép

A hegy orma szólított,
s én mentem.
Odáig vonszoltam a lelkem.
A tűzkorong fényében
földre vetült árnyképem.
Megláttam benne
időrablóm ejtette sebeimet,
mindent, amit sziluettem
a szabad szemek elől
elrejtett.
Bennem démonok, angyalok,
Stockholm-szindrómába fagyott
tegnapok.
Menteni a holnapot,
magamhoz érkeztem –
akkor
rám tekintett az Isten.