Borsos Renáta: Annyira

Annyira itt vagy, tavasz,
hogy szívalakba rendeződnek
a hangyák az ódon macskakövön.
Annyira itt vagy, kikelet,
hogy tulipánillattal utazik a szél.
Dallammá szelídül a nyikorgó hinta zaja.
Arcpírt a nap lehel sápadt arcokra.
Mázsás gúnyáját vacogva veti le a lélek.
Lenge ruhába bújtatná magát –
mezítelen, még félhet.