Vagyonod egy része rám esett,
összepréselt és kilapított.
Te megnézted, hogy ki lapít ott,
s visszaadtál mindent szerfelett.
Kikértem az örökség felét,
s parázna nőkre herdáltam azt.
Hidasok mellett ettem a gazt,
szertelen énem mindent felélt.
Nem vagyok már méltó semmire,
vétkemmel magamra maradtam.
Széthasadt a föld is alattam…
Bár lennék szolgáid egyike.
Leszegett fejjel nézek vissza,
méltatlanul és összetörve.
Vétkem hullott az égre, földre,
az út pora már fel nem issza.
Vissza akartam jönni hozzád,
bűntől és vágytól meggyötörve.
Lejárt lábaim mindörökre
a hűtlenségemet sajogják.
S amint megláttál, szaladtál elém,
mert megesett a szíved rajtam.
Te nem hagysz elveszni a bajban,
kegyelmedből árad a remény.
Reám adtad legszebb ruhádat,
hogy bűnös testem elfedezze.
Gyűrűt húztál kopott kezemre,
s már saruban megyek utánad.
Vagyonod egy része rám esett,
összepréselt és kilapított.
Te megnézted, hogy ki lapít ott,
s visszaadtál mindent szerfelett.