Szeretném, ha meghallgatnál
akkor is, ha nem értesz,
szelíd mosoly szavak nélkül
nekem éppen elég lesz.
Szeretném, ha megölelnél,
úgy igazán, erőből,
mint szunnyadó ősi vulkán,
mely hirtelen előtör.
Szeretném, ha mindkét szemed
az enyémben ragyogna,
s napról napra egymáséban
nőnénk egyre nagyobbra.
Szeretném, ha hozzám bújnál
hernyó módra, selymesen,
kiscicaként nagycicához
bájosan és fesztelen.
Szeretném, ha forró csókod
megégetné ajkamat,
azt sem bánom, ha a nyoma
mindörökre rajt’marad.
Szeretném, ha letörölnéd
kicsorduló könnyemet:
ami nehéz, attól legyen
mindkettőnknek könnyedebb.
Szeretném, ha nem éreznéd
magad sosem egyedül,
s ha én lennék, ki a bajban
tőled sosem menekül.
Szeretném, ha gyógykezelnéd
sok, beteges hibámat,
ha akarva-akaratlan
egyik-másik kiárad.
Szeretném, ha olyan lennék,
amilyennek szeretnél,
s vágyaimban, álmaimban,
egyedül csak te lennél.
Szeretném, hogyha mindezt
te is nagyon szeretnéd,
roskadozó vállaimról
ezt a terhet levennéd.