Bognár Barnabás: Szeretlek, hiányzol

Szeretlek, hiányzol
Belém bújsz, kimászol

Átjársz, mint szellemek
Porlepte termeket

A szemed megigéz
Szívembe belenéz

Hol zölden, hol kéken
Bolyongok tükrében

Ha kezed megfogom
Félek, hogy megszokom

Mosolygok, s rám nevetsz
Úgy vágytam, s lám szeretsz

Ölellek, csókollak
Bókokkal locsollak

Nem érted, nem értem
Csüngünk a miérten

Ám ez a pillanat
Örökre itt marad