ROMEO ÉS JÚLIA
(verses átirat)
1. felvonás
1. szín
Tér Veronában.
Sámson és Gergely, a Capulet ház fegyveresei jönnek
Sámson
Csak jönne erre egy Montague,
emberemre mondom lesz tanú,
ki egy vággyal szemléli velem,
amint a lelkét kilehelem.
Gergely
Lennék én szívesen cinkosod,
bár egyelőre még nincs okod
se falra, se kardélre hányni,
tán nyomja gyomrod a szalámi!?
Sámson
Hogyne lenne száz nyomós okom,
vesszen minden Montague, s rokon,
pokolba velük szépen sorban,
nem voltam még soha szebb torban.
Gergely
Asszonnyal sem bírnál, barátom,
gyenge vagy, mint levél faágon,
nehogy majd a te fejed bánja,
porba hullhat vele a vágya.
Sámson
Helytállok én, bízzad csak ide,
nem hiszek én kutyák kölykibe’,
csak kerüljön elém bármelyik,
kriptánkat bővítjük száz helyig.
Gergely
Most légy erős legény, Sámson,
ott jön két szamár cseléd lábon,
zsibvásár lesz tüstént a bazár,
érkezik Ábrahám, s Baltazár!
Jön Ábrahám és Baltazár
Sámson
Fügét mutatok, ez a vértem,
hadd érje őket gúnyos szégyen,
te vicsoríts rájuk, Gergelyem,
rántsanak ők kardot, engedem!
Ábrahám
Ha bemutatsz, hát ne légy szerény,
úgysem leszel még kemény legény!
Uratok nem különb, mint mienk,
se nem szolgája, ha így kileng.
Jön Benvolio
Sámson
Szolgatársam, különb az, bizony,
ettől vérzik az ősi viszony!
Rántsd ki a kardod, ha férfi vagy,
nem kell hozzá, csak némi agy!
Vívnak
Benvolio
Bolondok vagytok mindahányan,
a földre loccsan mind a nyálam!
Megvesztetek ti egytől egyig!?
Kardotok tűnjön el hüvelyig!
(Leüti kardjukat)
Jön Tybalt
Tybalt
Karddal támadsz a szolganépre?
Nézz hátra, számíts férfi kézre!
Velem vívj meg, ha balga élted
kockára tennéd és nem félted!
Benvolio
Vak lennél talán, hogy nem látod:
halál helyett békét kiáltok.
Tybalt
A kezedben a kivont szablya
éppenséggel nem ezt mutatja.
Vesszen béke, s minden Montague,
legyen ma vendéged pont a bú!
Jön Capulet reggeli köpenyében, s vele Capuletné
Capulet
Mi ez a lárma? Add a kardom,
egy Montague-nak nincsen pardon!
Capuletné
Mankónak jó lesz, ne hadonássz,
többet érne egy gondos fohász!
Jön Montague és Montague-né
Montague
Neked most annyi, te Capulet!
Montague-né
Nem ér többet, mint egy amulett!
Escalus herceg kíséretével jön
Herceg
Emberek vagytok, vagy állatok?
Teljesen elmentek nálatok!?
Kardélre hányt szikrázó szavak
egy várost is lángra gyújtanak!
Vérrel oltnátok harag tüzét,
s szívnátok annak kormos büzét!?
Sokadszor szítjátok a viszályt,
s játszotok igazságos királyt,
de ha újra egymásnak estek,
menten siralmas jövőt festek!
Ám legyen, ma még elmehettek,
de ha ismét hősködni mertek,
fogadom, szigorún ítélek:
hős fejek hullanak elétek!
Capulet, azonnal jöjj velem,
Montague, később jelents nekem!
Montague, s Capulet legények
majd akkor legyetek kemények!
A törvény és a rend én vagyok,
tehát, aki ma még nem halott,
tanács elé kell majd állnia,
aki itt marad, halál fia!
Mind el, kivéve Montague-t, Montague-nét és Benvoliót
Montague
Ki nem bírt már megint magával,
s dacolt az ellenség hadával?
Benvolio
Jöttöm előtt egymásnak estek,
villám gyorsan okot kerestek,
cseléd vágta ellen cselédet,
Isten tudja, mit is reméltek.
Közibük álltam, ahogy tudtam,
vigyázva bár, de kardot húztam,
s ekkor jelent meg a bősz Tybalt,
kiből a jómodor már kihalt.
Durva szitkok közt támadt nekem,
sebet nem ejtett, csak lelkemen.
Erre mások is harcra keltek,
s vívtak, míg meg nem jött a herceg.
Montague-né
Tudod-e, Romeo hol lehet?
Még jó, hogy nem előbb érkezett!
Benvolio
Még napkelte előtt láttam őt,
bolyongva ment önmaga előtt.
Sejtettem, hogy magányra vágyik,
nem is követtem túl sokáig.
Montague
Többen is látták már így szegényt,
mellőzve társat és jó reményt.
Sóhaja borít fénylő eget,
szobája is besötétedett.
Baj lesz ebből, ha így megy tovább,
s tétlen nézzük e búnak fokát.
Bölcs tanács tán segíthet rajra,
megfogadná, ő olyan fajta.
Benvolio
Vajh, mitől lehet ily szomorú,
kérdezted-e, öreg Montague?
Montague
Próbáltam sokszor, és mások is,
de bármilyen mélyre ások is,
mélyen hallgat, nem beszél róla,
óh, bárcsak egyszer is szólna,
s tudnám, mi rágja szívét, lelkét,
gyorsan ható gyógyírt keresnék!
Jön Romeo
Benvolio
Látom, jön, hagyjatok magunkra,
kivallatom én, becs’ szavamra!
Montague
Legyen úgy, szívemből kívánom,
indulunk tüstént, én és a párom.
Benvolio
Szép jó reggelt, drága barátom!
Romeo
Én inkább hosszúnak találom.
Benvolio
Bús nap mindig hosszúra nyúlik.
Romeo
Szomjazok, de nincs út a kútig.
Benvolio
Szerelem bánt, vagy a hiánya?
Romeo
Szeretek én, de mind hiába.
Benvolio
Fránya angyalarcú Ámor,
minden szívet orvul kirámol!
Romeo
Szemét hiába is takarja,
bevonja azt, aki akarja.
De mi volt ez a csetepaté?
Lármája, mint egy fenevadé!
Ne mondd… A szilaj szerelem űz,
szépsége csontig perzselő tűz.
Fűti éjszakám, s nem alhatom,
vak sötét borítja nappalom.
Börtönbe sodor e bűvölet,
a szív szívet, a bűn bűnt követ.
Fekete lyuk, emésztő öröm…
Azt is szeretem, hogy gyűlölöm.
Nem is nevetsz, inkább könnyezel?
Benvolio
Lelked sebét hűti könny, ezer.
Romeo
Mily kedves, hogy kíséred sorsom,
még ha osztom, azzal is szorzom.
súlya, mint ólomtömb oly nehéz,
amit a könnyed tovább tetéz.
Megyek is tovább, hagyj magamra,
csak kínlódnék veled maradva.
Benvolio
Hadd menjek veled, kérve kérlek,
ha kell, ha nem én féltve féltlek.
Romeo
Nekem végem, ez nem vélemény,
ne kérdezd, mi bánt, kiféle lény!
Benvolio
Nem rejtsd magadba, mondd, kit szeretsz!
Romeo
Te most még az vagy, aki lehetsz…
Benvolio
Ne húzz tovább, vallj színt énnekem!
Romeo
Én gyónjak, hisz már nincs életem…
Enélkül is van gondom nehány,
de üsse kő, megmondom: leány.
Benvolio
Nahát, fogadni mertem volna!
Romeo
Talált, s ő a legszebb a sorba’!
Benvolio
A szépet könnyű eltalálni,
Csak magad kell feltalálni!
Romeo
Na, ne mondd, mert ez már nem igaz:
Ámor bármily eréllyel nyilaz,
ő a záport sértetlen állja,
védi őt szűzi tisztasága.
Hiába bókok és szép szavak,
s bűvölik szemeim, mint a nap.
A gazdagsága határtalan
szent szüzeket szédítő arany…
Szépsége kincs, s a legszebb erény,
Bár haszna nincs, így nekem szegény.
Benvolio
Gondolod, örökre szűz marad?
Romeo
Fukarabb ő, mint hogy osztogat.
Fenségét oly szigorral őrzi,
hogy esélye sincs betetőzni.
S ha ily bájos, szűzi és tiszta,
mért én kapom a kárát vissza?
Fogadalma jelenti végem,
Látod, most már nincs miért élnem.
Benvolio
Felejtsd el gyorsan, és lépj tovább!
Romeo
Sosem voltam ennél mostohább!
Benvolio
Ne hunyd be szemed, ez nem teher!
Van szép lány bőven!
Romeo Tudom, ezer…
Mind az ő szépségét mintázza,
más hölgyek arca csak ábrázat,
az övé színtiszta káprázat.
Hiába láttam, most vak szemem
siratja elvesztett édenem.
A legszebb lány is csak arra jó,
hogy lássam: nincs hozzá fogható.
Viszlát, barátom, s jó tanácsok!
Benvolio
Szerzek jobbat, hiszed, ha látod!