1. felvonás
2. szín
Utca. Jön Capulet, Paris és egy szolga
Capulet
Az ítélet nemcsak rám vonatkozik,
hisz Montague is ugyanúgy tartozik.
A béke holtunkig velünk maradhat,
Paris
a tisztelet tán győzelmet arathat.
Kár, hogy a gyűlölet eddig áztatott,
de mondd, kérdésemre van-e válaszod!
Capulet
Már mondtam, s nem tudok többet mondani,
lányom csak most kezdett szárnyat bontani.
Neki két lábon sem könnyű a földön,
nemhogy gyenge szárnyakkal égre törjön.
Hadd serdüljön még néhány szende évet,
alig töltötte be a tizennégyet.
Paris
Más virág ilyenkor csokorba szedve…
Capulet
Korán hervad, kit a vágy korán szed le.
Minden reményemet elnyelte a föld,
alatta van, mit Júlia örökölt.
De nem bánom, ha tudod, hódítsd meg őt,
ő dönt, ne én legyek, ki kurtít jövőt.
Ha neked önszántából mond majd igent,
tudd, lánykérésből nem lesz több napirend.
Ma bált rendezünk ősi szokás szerint,
sok jó barát, s rokon lesz ott megint.
Izgatott vagyok, mint a kiderült ég,
ámde legjobban neked örülnék.
Házunkban sok szép lány majd úgy ragyog,
amint az égből lehulló csillagok.
S ahogy tél után a tavasz feléled,
a te lelked is majd bizton felérez,
látva, hogy ifjú lányok bája rebben
és villámokat szór a táncteremben.
Jöjj el hát, vágyad szemével nézz körül
és válaszd ki azt, kinek szíved örül!
Szépségek hemzsegnek este a bálon,
közülük csupán csak egy az én leányom.
Most jöjj velem! Szolga, te meg szedd magad,
szerte a városban tüstént hírül add
mindenkinek, ki rajt van e papíron,
hogy még ma este vendégségbe hívom!
Capulet és Paris el
Szolga
Látom én, hogy ez szépen meg van írva,
hisz’ írástudó vetette papírra.
Ez szerintem másnak lenne dolga,
csak sorok közt olvas, aki szolga.
Egyedül bizony én ki nem találom,
kinek kellene ott lenni a bálon.
Bárcsak szembe jönne valaki velem,
kinek révén e titkot megismerem.
Oh, épp erre jönnek azok ott ketten!
Jön Benvolio és Romeo
Benvolio
Az új tüzek feledtetik a régit,
az újabb kín a régin mindig szépít.
Bármerre táncoltál, végy másik irányt,
vérző sebed gyógyítsd azzal, ami bánt.
Új méreggel töltsd tele kies szíved,
felülfertőzi azt, ha te is hiszed.
Romeo
Már csak az útilapu kellene rája.
Benvolio
Az meg mire?
Romeo
Törött baráti lábra.
Benvolio
Ugyan, Romeo! Ne bolondozz velem!
Romeo
Én mindezt bilincselt bolondként teszem.
Mint az őrült, aki börtönbe zárva
barátok között is elhagyott, árva.
Szolga
Alás szolgája, segítsenek kérem!
Kezemben e szöveg, sehogy sem értem.
Romeo
Átkokkal teleírták a sorsomat,
még elolvasni is merész gondolat.
Szolga
Az bizony könyv nélkül sem olyan nagy szám,
de ezt, ha tudnám, magam elolvasnám.
Romeo
A nyelvet és a betűt, ha ismerem…
Szolga
No, jól van, jó uram, én elengedem…
Romeo
Várj csak, add ide, elolvasom, figyelj:
„Signor Martino lányaival, s a nej,
Anselmo gróf és szépséges húgai,
az özvegy Vitrovioné is, aki…,
a húgaival Signor Placentino,
Mercutio és a bátyja, Valentino,
Capulet bátyám, lányai, és társa,
Livia, s unokahúgom Rozácska.
Signor Valentino, s unokaöccse,
Tybalt, Lucio, s Heléna is közte…”
Szolga
Gyerünk, Uraim, nyomás!
Romeo
Ugyan hova?
Szolga
Hát a mi házunkba, ott lesz vacsora.
Romeo
Ki háza a te házad?
Szolga
A gazdámé.
Romeo
Ezzel kellett volna kezdenem, ki az?
Szolga
Ha nem kérdenéd is mondanám, igaz:
Capulet úr ő, a dúsgazdag gazda,
csak Montague-k miatt hajlik panaszra,
ha maguk nem azok, jöjjenek bátran,
igyanak egy-két kupa bort a bálban!
De most megyek, Isten áldja kendteket!
(El)
Benvolio
A Capulet ház szokásos ünnepén,
Rozália is ott lesz, mint tünde lény
Verona ragyogó kincsei között.
Gyere, nézzük meg őket, legyen közöd
más szép arcú lányok szűzi szívéhez,
mielőtt a tiéd végleg kivérez.
Romeo
Ily bűnt, ha egyszer mégis elkövetnék,
könnyem cseppenként marja ki a lelkét
két szememnek, s gyújtsa őket lángra,
vagy fojtsa meg a könnyek óceánja.
Szebbet nála az örök nap se lelne
bárhol kutatna, bárhol is keresne.
Benvolio
Nincs szebb, ha nem áll mellette senki más,
s így a mérleg felé billen, nem vitás.
Ne félj összemérni szépségét mással,
más is lehet rád ugyanoly hatással.
Nézz szét a bálban és bizton megleled
azt a hölgyet, ki örökre megszeret.
Romeo
Rendben, elmegyek! De csak azért teszem,
hogy rajt’ csüngjön ott is mind a két szemem.