Nyári reggel
izzad az ember keze,
izzad az ember keze,
s a lába.
Vasból van szíve, lelke,
nincsen még kiheverve
az álma.
Csörren a vekker,
ébred a nap,
késő estig
fent marad.
Nyári reggel
izzad az ember keze,
izzad az ember keze,
s a lába.
Nyári reggel
lusta az ember keze,
lusta az ember keze,
s a lába.
Résnyi szemmel
kutatja, hol a feje,
nem tudja, hol a helye,
s ruhája.
Ám bízva bízik
a bágyadt test:
hamar eljön
majd az est.
Nyári reggel
lusta az ember keze,
lusta az ember keze,
s a lába.
