Jöjj el, Kis Karácsony,
szívem sarkig tárva:
izgatottan, s mégis
türelmesen vár ma!
Jöjj el, Nagy Karácsony,
teremts bennem rendet,
hadd láthasd, hogy én is
Téged ünnepellek!
A szememben gyúljon
a Te szemed fénye,
növeld kicsiny hitem,
légy éltem reménye!
Kísérj el az úton,
végestelen végig,
emeld fel a szívem
emeld fel az égig!
Szülessen meg bennem,
ne csak egyszer, végre,
a hála, hogy eltölt
a mennyei béke!
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
