Bognár Barnabás: A KÖR

Síkodat te
a sírodig tartóan lefektetted
és a tudásod körbe csepegtetted
szépen és pontosan, hogy zárt legyen.
Bepörögsz, mikor végig nézel magadon,
hajad befonod és kis füledet jól leszorítod,
és kisimítod a kicsike ráncokat két kezeden,
hogy légellenállásként az véletlen se hasson.
Idő szárítja nedvedet, és talán nem is lassan,
és semmi nem fog félelmetes lendületeden,
amíg kis köröd félkörré párolog halkan,
és te kiszédülsz abból nagy hirtelen.
Elszállsz egy már kerekebb síkra
s picike öklöcskédet ordítva
szorítod tovább.