Te árva Isten,
Téged ki fog kézen,
Ki vezet el innen?
Te menhelyből kivett autista,
Te namegájjcsakpistagyerek!
Megint mit csináltál?
A gyufával játszottál?
A késsel játszottál?
Jószágra nem ügyeltél?
Tekeregtél?
Lelenc-Isten, most mi lesz veled,
Nincs már maradásunk,
Hogyan szöktesselek,
Agyon ne üssenek?
Túl a világon,
Túl a túlvilágon
Hol lészen szállásunk?
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
