Álmodtam veled, te dacos, te büszke és kicsi. Hegytetőn álltál, háttal nekem a kemény és hideg ég alatt, a gyűlölet fekete-vörös szavait suttogtad a szélnek. Hallgattalak. Álltál csak ott és suttogtál kegyetlenül. Engem gyűlöltél a kemény alkonyatban. Sziszegve jött az éj. Eltűntél. Megöleltél. Eltűntél megint. Ott voltál mindenütt körülöttem elérhetetlenül. Hideg volt az ég, a táj, és mikor felriadtam, üres volt a Hold, az üres Hold órája volt, farkasok órája, rémeké. És eszembe jutott, amit mondtál egyszer: Én az ördög lánya vagyok, viszontlátásra a pokolban! És kisiklottál kezeim közül, szaladtál nevetve agyam kórtermeiben. Gyötrelmek lánya vagy. Szemedben víg ördögök. Nem adsz innom testedből többé már sosem.
2026. MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2026
