Keresés
Close this search box.

Bari Krisztián: RÉMÁLOM

Fuldokolnak,
ömlik a gáz,
zuhog a vér,
égő hússzag terjeng.
Trágyában fekvő emberek,
telt vagonok, leülni nem lehet.
Kiáltoznak, a katonák kegyetlenek.
Percenként jön a halál,
élve szinte már senkit sem talál.
Kéjsóvár katonák,
gyermekek megrontói.
Csontsovány emberek, beesett szemek.
Fájdalmas tekintetek.
Kísért a múlt.
Nincs több könny,
a kiszáradt szemekből csak a fájdalom csorog.
Elakadt torok szólna, ha tudna, de bent maradt minden kín, amit a lelkük
magába szív, őriz tovább.
Kegyetlen katonák, a Führer örüljön! Vonyít a múlt, nincs olyan vegyszer ami
segítené, hogy mindez a szenny kiürüljön.
Haladnak az évek, de e szégyen újra és újra éled, csak azt remélik mindez a
múlté, kulcsra zárja az idő, többé senki sem nyúl a kulcsért…

További bejegyzések