Bari Krisztián: Ott azon az éjjelen

Hajnalig szeretkeztél velem.
Emlékszel arra a szobára?
Sok lépcső volt előtte, és a vágy vitt
minket fel az emeletre. Ott azon
az éjjelen újra éltem, benned kiteljesedtem.
Emlékszem minden szép szavadra,
ajkad ízére, ölelésre.
Úgy szeretkeztünk, mintha csak az lett volna
az utolsó éjjelünk, reccsent az ágy,
lángolt a testünk. Tücskök szerenádja
hallatszott felénk, éppen akkor,
amikor lágyan hajoltál felém.
Jó volt az esti séta, madárdal kísért
minket az úton, meg- megálltunk,
hogy merengjünk a múlton.
Akkor is benned gyönyörködtem, elmerültem
két szép szemedben. Majd vízfüggöny
ölelt a házban , te simultál hozzám újra
izzó vágyban. Most úgy hiányzol nekem,
fénytelenné vált minden…