Mint a kérész,
kire nem hat a józan ész,
repülj a víz felett!
Ne hullj a mélybe!
Erő van hitben, reményben,
akárcsak a szenvedélyben.
Neki egy nap a világ,
úgy élj, a te szirmod is törékeny virág!
Mennyi elpazarolt idő…
Mennyi hasztalan pillanat…
Egy röpke perc és lehullsz a mélybe,
majd egy cseppnyi fény leszel, a lét tengerében.
Miért érnéd be kevesebbel, mint a kérész?
Bár sokszor falak vesznek körül, – Te adj, akinek csak lehet! –
Meglásd, a lélek benned elcsendesül.
Ne várd a hálát! Ne zengj magadról dicshimnuszt!
Hisz ember vagy.
Egy pillanat a lét és mielőtt
átlényegülnél, tedd a jót!
Ne várj mást, csak egy ölelést,
egyetlen szót.
Ha majd ajkadra forrnak a szavak,
itt, a tetteid maradnak.
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj!
Ha elestél, térdedről verd le a port. Állj fel!
Hisz ember vagy.
Legyen tőled értékesebb ez a kor!
Ha egyszer majd visszanézel,
ne bánj semmit, ami történt…
Ne bánd meg… ezt az egészet!