Bari Krisztián: Mi rejlik benned?

csak nézek fel a zöld bársonyon
fekve: – vajon mi rejlik a szemedben
vajon mi vonz benne?
két szemedből tüzes fény árad
tekinteted hullámokat kelt csókjaidtól a reggel
is édesebb. valami hajt feléd. csodállak itt
e hatalmas zöld ágyon: – vajon mi vonz benned?
kiismerhetetlen mélység. női lélek
amit nem értek inkább csak csodálok itt
fekve combjaid közt nézve dombjaid
a völgybe érve a tájban. meredten
bámulom a végtelen zöld paplanos ágyon
látom ahogy elringat az álom.
már néhány csillag is előbújt és én még
mindig arra gondolok ahol te vagy
ott otthon vagyok. szavad szomjoltó
hűs forrás tapintásod tűzhányó senki
el nem oltja. minden gondolatom cseppenként
folyik végig testeden ezen a csillagfényes
estén nesztelen. az elmúlt óra percei
ereszkednek benned alá milyen jó volt
mikor a testemen ringatóztál. de csak az illanó
vágyak kergetőznek amíg hozzád beszélek
aközben illúzió lettél. kihűlt helye van
már a parázs szerelemnek. ki tudja még
mit hoz a holnap: – a délibábodat láttam ma elevennek?

További bejegyzések