Bari Krisztián: EGÉRÚT

Pont úgy, mint azelőtt,
játszik velem a lét, mint macska az egérrel.
Olykor elenged, hogy lássa meddig jutok.
Futok-futok, míg ki nem fulladok.
De aztán csak megállok,
olyankor nem az én akaratom érvényesül, a foglyává válok.
Ide-oda pöcköl, megragad, majd egy kicsit elenged.
Már-már azt hiszem, hogy szabad vagyok, rám csap a mancs
hiába minden akarat, kiszolgáltatott vagyok.
Hányszor a porba hulltam,
érzem, miként kísért meg a múltam.
De mindig újra, és újra kezdem,
hiába tipor az élet, meg nem törhet bennem, az acélos akarat.
A hit ad nekem födelet.