Pont úgy, mint azelőtt,
játszik velem a lét, mint macska az egérrel.
Olykor elenged, hogy lássa meddig jutok.
Futok-futok, míg ki nem fulladok.
De aztán csak megállok,
olyankor nem az én akaratom érvényesül, a foglyává válok.
Ide-oda pöcköl, megragad, majd egy kicsit elenged.
Már-már azt hiszem, hogy szabad vagyok, rám csap a mancs
hiába minden akarat, kiszolgáltatott vagyok.
Hányszor a porba hulltam,
érzem, miként kísért meg a múltam.
De mindig újra, és újra kezdem,
hiába tipor az élet, meg nem törhet bennem, az acélos akarat.
A hit ad nekem födelet.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2024. október 31.
október 31, 2024
Varjú Zoltán: 1956
október 23, 2024
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
Szerkesztőségi hírek – 2024. szeptember 30.
szeptember 30, 2024