Bari Krisztián: Csupasz tenyér

Nincs semmi másom,
mint e két tenyér.
Mezítelenül szült meg a lét,
majd úgy is vesz vissza.
Nem áltatom magam,
csak kölcsön az élet,
nem halmozok semmit,
a tárgyak mit sem érnek.
Nincs semmi másom,
csak a két barna tenyér,
a becsület s a büszke tartás,
míg bennem lüktet a vér.
Nincs autóm, se vaskos bankóm,
sem égig érő házam,
de van az ingemen néhány lyuk,
a cipőmből is kilóg a lábam.
Nekem csak a lelkem gazdag,
sosem hatott rám a sok maszlag.
Csak a becsület maradt nekem,
és igazság a kenyerem.
Munkától, szenvedéstől sosem féltem.
Majd odafent megmondják, mennyit értem.
Addig egymást segítik e barna kezek.
Neked Uram, hálát adok,
bár semmim sincsen, verseimben itt maradok.
Ellenség vagyok a sötétnek.
Ellenszél e világnak.
Friss harmata minden jónak,
élő kútja minden tettnek,
tisztelője holtnak, elevennek.
Tettek nélkül a szavak mit sem érnek.
Képmutató lett a világ,
vedd tőlem e verset úgy, mint egy imát.
Oszlasd el mindazt, mi sötét,
szórd a fényt!