Megyek,
ki tudja mi felé,
Nem fontos, hajt a vér.
Halvány derengések vannak a fellegek alatt,
sok kín és küzdelem után nekem mi marad?
Valahol a messzi tálvolba
felsejlik egy képzet,
talán nem csak én képzelem ezt az egészet.
Küldetésem van, egy olykor magányos utam,
bár nem volt könnyű, mégis tanít a múltam.
Most már a jövőt látni vélem,
talán mást is megérint a fényem.
Most már hitet kaptam, sok csapás ért el, mégsem lankadtam.
Még nem tudom, mit hoz a jövő,
csak megyek előre.
És több lettem úgy érzem, csiszolnak óriás kövek.
Őrlődöm köztük,
kopik rólam a felesleg.
Szemem célra tart, és uram, a te kezed vezet.
Még van egy lélegzetnyi időm,
egyetlen szívdobbanás.
Járom az utam,
– halkan súgom – megláttam a célt, csak ez számít… semmi más.
2026. MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2026
