Megírta láza verseit, s utána
nyakát a lét hideg vasára tette,
foszolva szét a lelkeink zugába
magát temette végleg és örökre.
De bibliája sok tenyérbe nyílik
az esti fellegek fölé betűi
akár a csillagok, ha létigéik
hitünk ragyogva-égve visszaküldi.
Hiszen, ha szép ruhára mégse tellett,
s csupán kesernye kuglerek jutottak,
lehoztad emberül közénk a tervet,
kies jövőnk az ajtaján kopogtat.
Vajon kitárjuk árva lelkeinket,
s fogadjuk őt körünkbe jámborul ma,
avagy csupán a tébolyult tekintet
mar újra ostobán a versszakokba?
