Üres szavak korában élünk,
hazug valón kapaszkodunk,
a becs gerinchajolva eltűnt,
miért az Isten is megunt.
Nem áll a szánk igazra, szépre,
acsarkodásaink vadul
söpörve álmaink szemétre,
fejünkre szürke pernye hull.
A hamvadó mezők fölött rég
csupán az őszi szél neszel,
fogadkozásaink nevették
az angyalok, s a vég közel.
De egyre ballagunk tovább csak
a balgaságaink felé,
vakon hiszünk a sarlatánnak,
hiába pusztulunk belé.
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
