Elfut a lét, fodorán kifakulva
régi mesék sorakoznak az éjben,
elfeledetten a mélybe lehúzza
ördögeik kacagása merészen.
Múlik a nyár csavarodva az őszbe,
csillapodik vele mind a varázslat,
és belehalkul a vágy, tova hűlve
egyre lohad megadón, heve fárad.
Majd az idő kiforogva lelassul,
kozmoszon átsikamolva kibillen,
roppan a tengelye törve, csapostul
dobja szemétre unottan az Isten.
azt mondják, verseket írok. mivel nem tudom, mi igaz belőle – mint a legtöbb lejárati dátumból vagy a magyar népmesékből, traumáról adok bizonylatot. ezt tudom
Torz ritmusokba olvad a lassú zene, szemembe nézel, s azt kérded, megértem-e, persze hogy értem, de vérzik a térdem, érzem a titkod, felszakad itt-ott, szerelem.
Csecsemősírásos éjszakák kényszerzubbonyát húztam magamra önként, letagadva a néma kórt, a torokszorító riadalmat, hogy cseng a csend is a fülemben, ha elhallgat végre a nappal,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
