Az asztalon papírlapok hevernek,
emitt szonett, a másikon lelet,
habár a ríme sánta még a versnek,
a kór miatt az is marad, lehet.
Kezem remeg, sopánkodásaimnak
se vége és se hossza, parttalan,
karácsony óta leng a gyertyaillat,
fogadkozásaimnak ára van.
Hisz én aligha tartanám be őket,
dicséretet miatta nem kapok,
a gyógyszerek között pirosra zöldet…
de jaj, megint kihagytam egy napot.
Ma reggel összeállt a rím a versre,
de tollamat sehol se nem lelem,
megesküszöm, felíratom receptre,
hiába is remeg megint kezem.