Megéltem ócska, torz szavaknak árját,
viseltem érte balga a kínokat,
hisz én se voltam az ki rajtuk átlát,
csupán lehettem az, ki elfogad.
Hiszékenyen benyeltem új vezérek
jövőt igéző széltolásait,
de itt belül kemény maradt a lélek,
erősödött nyomán a vágy, a hit.
Naiv világom elsöpörte mára
megannyi átverés, tucatnyi gáncs,
kihunyt a félelem, mi egyre-másra
csupáncsak azt rebegte, hogy ne bánts.
De lám, a lázas évek elszeleltek,
mit érek én, ha vén, öreg vagyok,
befogja szám, nem ad nekem kegyelmet
e kor, s le rám fölényesen gagyog.
