Maradtam aggkoromra gyermek,
papírhajókat álmodom,
folyókban úsztatom le őket,
s amint az óceánokon
kereng tovább haduk merészen,
megannyi nagy csatában ők
legyőzik elbogozva, szépen
parám az ébredés előtt.
Az álmodott világom így lesz
öreg valómra támaszom,
memóriám csapongva színez
reményeket csatangolón,
s e bájoló meséken átcsap
a régi lángolás kicsit,
rikolthatom dalát e láznak,
hiába mondja bárki: csitt!