Zöldek a fák, de amott már
ősz szele leng remegőn,
játszadozik, tovakószál,
kergeti volt szeretőm.
Surran a nádasokon túl,
fodroz a víz tetején,
majd a hegyek fele fordul,
s elrepülök vele én.
Múlik a nyár, heve lassul,
sárgul a táj örökén,
és a mező bogarastul
nézi amint fogy a fény.
Tompul az ég, beleolvad
hűlt peremén a határ,
fellegein belehajtat
ősz szele, mily csapodár.