Keresés
Close this search box.

Baranyi Imre: Ősz szelén

Zöldek a fák, de amott már
ősz szele leng remegőn,
játszadozik, tovakószál,
kergeti volt szeretőm.

Surran a nádasokon túl,
fodroz a víz tetején,
majd a hegyek fele fordul,
s elrepülök vele én.

Múlik a nyár, heve lassul,
sárgul a táj örökén,
és a mező bogarastul
nézi amint fogy a fény.

Tompul az ég, beleolvad
hűlt peremén a határ,
fellegein belehajtat
ősz szele, mily csapodár.

További bejegyzések