Virágsziromra hullt a bánatom,
s a harmatába fúlt,
meg is siratta őt e hajnalon
a vágyitatta múlt.
A sajduló magány ölelte át
a mélybe húzva le,
hiába is kereste csillagát
a volt szerelmese.
A lázas éji tűz elült hamar,
fölé a fellegek
tolultak és az őszi szél kavar
belőle éneket.
Öreg regősök ősi lantjain
szakad belé a húr,
zokogva-fájva pattan el, amint
parázsa vízbe fúl.