Baranyi Imre: Nyári éjek

Ti nyári éjek, áramoljatok csak,
öleljetek fonódva egyre át,
amíg a kéj a vágyaimba úgy csap,
akár a Hold a fellegen tör át.

A csillagok között cikáz a lelkem,
kutatva volt szerelmeken bolyong,
de hajnalodva mégis üdvözülten,
bohón a mélabús világra ront.

Az éj tüzét dicsekszi szét merészen,
pirul belé megannyi gyáva prűd,
de hallgatózik mind, amint a légen
felé csapong e lázadó etűd.

Öleljetek tovább, ti nyári éjek,
csupán az őszi hajnalig hadd éljek!