Baranyi Imre: Napnyugta

A fáradó Nap alkonyát
utószor úgy ölelte át,
akárha élte volna
a láthatár mögé bukó,
a végtelenbe lankadó
parázs, mi eltakarva
meg is hal esti színpadán,
utána sírva jobbadán
a sminkjeit letörli,
szomorgva bár aludni tér,
de majd, ha holnap újra kél,
világokat derít ki.